Pillanatkép avagy miből született a mese, ami a Vasárnapban meg is jelent?
-Te hova mész Álomországban? -kérdeztem tőle az este, mert kicsit nyomott volt a kedve. És ez felhívás volt a fantázia beindítására. Petike tudta, hogy egy kristálybarlangba megy el, Zoltánka azt tudta, hogy odamegy, ahova én és Péter. Persze minden másként történt, mint Álomországban általában: külön utakon jártunk. De ma reggelre mindenki álmodott valamit, és az álom egy közös mesében végződött a valóságban.
Még nem múlt el a nagy tél, és a kisfiúnak hiányzott a hó, a csipkeszélű dér. A ködöket nagyon szerette, mert az olyan mint az álmok birodalma, titokzatos világ. De aztán hiányozni kezdett a napsütés is.
-A medve hosszú téli álmot alszik, nekem is azt kellene. -mondta egy este, amikor már túl sok volt a hideg télből, és lefeküdni készülődött. A gyerekszobában a mesefény világított, egy sókristályból való szelídfényű lámpa.
-De hiszen minden este elindulunk Álomországba. -mondta anya a sötétben. -Te ma hova mész?
-Nem tudom. - biggyesztette le a száját a kisfiú.
-Én ma, -kezdte anya huncutan -, egy napfényes faházikóhoz megyek, amit nagy udvar és zöld fű vesz körül, de nem akármilyen házacska az, hanem olyan, amilyent minden gyermek szeretne magának. Az ablakokból csúszdán lehet lecsúszni és lehuppanni a puha zöld fűbe.
Ekkor már a kisfiú bátyja is belekotyogott a történetbe:
-Én pedig álmomban egy nagy barlangba megyek el, ahol kristályból vannak a falak.
-Én meg mindkettőbe elmegyek álmomban-döntött a kisfiú. A kicsi házba is, aminek nagy udvara volt, de a háta mögött egy nagy város állt, és a kristálybarlangokba is.
-Lehet hogy találkozunk majd a nagy álombirodalomban, -vetette fel anya.- Én szoktam veletek találkozni, amikor rólatok álmodom.
De az utolsó szavakat a kisfiú már nem is hallotta, szemmel láthatóan belépett az álmok birodalmába. A kis faházban ébredt. Meleg takaró alatt feküdt, az ablakból arany napsütés áradt. A szobában régi faragott asztal, hatalmas sokfiókos szekrény állt.
Kiugrott az ágyból, odaszaladt az ablakhoz és láss csodát szorosan a párkányhoz rögzítve ott áll a csúzda, olyan volt mint egy fényesre csíszolt facsónak, ami az ablakhoz emeltek. A kertben egy kislány játszott és intett neki, hogy jöhet.
A kisfiú óvatosan kimászott a párkányra leült aztán elengedte a magát a facsúzdán. Micsoda fergeteges repülés volt. Egyenesen a kislány lábaihoz huppant. A csúzda mellett volt egy kötéllétra, ezen vissza lehetett mászni, így még párszor kipróbálta ezt a repülést a kisfiú.
- Gyere , megmutatom neked a kertünket!, nevetett a kislány s már húzta is ki a kertbe, ahol érett a cseresznye, kerekedett az alma, formásodott a szilva, libegett a körte...Ó, micsoda kert volt ez! Mindenik fa egy házacska. A cseresznyefán cseresznyeházacskába kerültek. Cseresznyeformájú volt az ajtaja, kicsi kerek cseresznyeablakokkal, cseresznyeasztalon, egy tálacskán finom cseresznye piroslott.Persze ezekután nem volt kihagyható az almafa sem. Amint felmásztak rá, koronájában megjelent az almaházacska , almalakú ajtóval, és alma alakú ablakokkal. Asztalán pedig meg lehetett kóstolni mindenféle almát.
Elképzelhetitek, hogy milyen érdekes volt körtebirodalomban a körteformájú házacska , vagy szilvabirodalomban a szilvaformájú házacska.
Miután ettek a gyümölcsökből leszaladtak a kert végében csordogáló patakhoz. Csillogó tisztavizű patakocska volt, egy hatalmas sziklás hegyből eredt. A kisfiú és a kislány el is mentek abba a kristálybarlangba, ahonnan a patakocska csordogált. Ha közelről megnézed majd egyszer, te is láthatod, hogy tündérszobrászok faragták a barlangot belülről, és ha megszomjaztak ők is a patakocska forrásából ittak. Ebben a barlangban ezerszínű kristályból voltak a falak. A szobrászok pedig gyönyörű formákat csíszoltak belőlük..
Amikor az álombirodalomban este lett a tündérszobrászok kristálylámpát nyomtak a kisfiú és a kislány kezébe és lekísérték őket a sziklás hegységből a kert végéig.
- A hó is kristály, a jég is kristály, de még milyen gyönyörű! Nézz körül a tél birodalmában! - súgták oda a kisfiúnak a kristályfaragók. - Mi faragtuk őket, egészen finomra...
- Ti faragtátok? Miből?
-Vízből fargatuk. - nevettek a tündérek.
-Vízből, hogyan?
A kisfiú elámult, de mennie kellett. Álomországban nem minden kérdésére kap azonnal választ az ember. A kötéllétrán bejutottak a faházikóba.
És találjátok ki, hol ébred az ember, ha Álomországban elalszik?
Pontosan a mi világunkban, ahol anya sötétebb téli reggeleken is meggyújtja a sókristályból készült lámpát a reggeli meséléshez.
Te hol jártál Álomországban?
