"Csakis ebből az okból lettünk emberré, mert Isten emberré szeretne lenni bennünk. "
Willigis Jäger : Hullámaiban a tenger...

Döbbenetes...

Mivel az embert már leginkabb az egó irányította, a Valóságot csak olyan formában tudták megérteni,  amely az ego nyelvén érthető volt . Ebből következik,  hogy minden , még az istenkép is emberszerűvé,  emberközpontúva vált. A hit,  a vallás az ego jelképe lett, amelyet minden egyéniség és minden politikai nagyhatalom a saját egójának ,  a saját érdekeinek megfelelően értelmezett és értelmez manapság is....Tehát az egó törekedett a kiteljesedésre és megismerésre....A.J.C.

Az egoizmus : mások leigázása,  irányítása,  lekicsinylése, sárba tiprása.
A.J.C.

( Gyakran éreztem ,  h. D.ezt teszi velem,  mikor nem hiszi a szavaim igazát...a tényszerű igazságot...,  amikor kevesebbnek állít be önmagamnál...,  amikor rosszat feltetélez rólam. Ez tehát az egoizmus játszmája?)

Egy vallásnak csak akkor van létjogosultsága,  ha a külső megnyilvánulása által az emberekben felébreszti eredendő lényüket . A tudat,  a Belső Én valóságát kell kifejezze,  ez pedig a végtelen szabadság.

A hitetlenség ugyanúgy korlátoz,  mint a fanatikust a vallása,  közben a valódi cél a tudat eredendő képességeinek egótlan megélése volna... ( lásd Szent Ferenc ) A.J. Christian nyomán...

Hol hasznos számomra a "vallás", mi az,  amit már gyerekként észrevettem ?  Most A.J. Christian tollából megfogalmaztatott: " Aki az istenképének teljesen át tudja magát adni,  az feloldja az egója korlátait! "
Ez volt a cél.
Ezt a lehetőséget hiányolom sokszor a totálisan materialista gondolatrendszerből.

Alapállás

"...tiszta szívvel élni, ez az, amit bölcsek gondolnak, s a bölcsebbek tesznek. Megtartotta születésének tisztaságát, magába vette az anyatej tisztaságát, a rámosolygó arcok tisztaságát, a napét, a levegőét, a vízét, a kenyérét, kedvesének szerelmét, gyermekeiét, isteneiét és a halál tisztaságát. Ha valaki feltenné neki a kérdést, hogy mi az ártatlanság, úgy nézne az emberre, mint egy madár, vagy csillag. Ha a lények így néznének egymásra a földön, nem lenne más, csak tiszta szív. A világ olyan átlátszó, mint az üveg, csak ez az üveg puha és meleg és él, annyira él, hogy kibírhatatlan lenne, ha nem lehetne mosolyogni. Az élet ott, ahol fakad, tiszta és édes pleasure which there is in life itself, gyönyör, amely magában az életben van. Nem elmenni a forrástól annyi, mint szűziesnek lenni. Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni."