"A gyermekek hihetetlen agyi gondolat detektorokkal rendelkeznek.
Lojálisak, de nem naivak. Ha úgy tesznek, mintha elhinnék a
hazugságainkat, csak az irántunk való lojalitásból teszik."
André Stern: Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj (101. old.)
Ez
az, amire emlékszem gyerekkoromból, hogy pontosan érzékelem a
szándékot, a mögöttest, miközben teljesen mást mond a felnőtt. És ma
nagyon vigyázok, hogy az igazságot vállaljam fel előttük. És a szívem
összeszorítja a lojalitásuk és szelídségük, amivel a döntéseimet
fogadják...Nem élek vissza vele!
A döntéseim számukra is sorsmeghatározó döntések. Teljesen tudatos ebből a szempontból minden mozdulatom.
Ma a kicsi fiam megkérdezte, csak úgy sétaközben a semmiből:
-Te is akartad, hogy apa elmenjen?, és nem mondthattam mást.
-Én is akartam, amikor két ember megharagszik egymásra nem tud mást akarni. Én is akartam és apa is akarta.
Sajnálod?
-
Ühüm! -bólintott, és nem folytattuk a témát. Csak azt érezhettem, hogy
nem haragszik sem rám, sem apára, csak sajnálja, hogy így történt. És
mostmár visszafordíthatatlanok az utak, apának új felesége van.
De
ebben a kicsiben, és még két másikban a szövetségünket élteti az élet.
És mi bennük nem haragszunk egymásra, és kint sem mérgezzük a
kapcsolatot.
Szeretjük őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése