A kis herceg - részlet

"A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

     - Jó éjszakát! - mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
     - Jó éjszakát! - felelte a kígyó.
     - Melyik bolygóra estem? - kérdezte a kis herceg.
     - A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.
     - Ó... Hát senki sincs a Földön?
     - Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.
     A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.
     - Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
     - Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?
     - Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
     - Hajaj! - mondta a kígyó.
     És sokáig hallgattak.
     - Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
     - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
     A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
     - Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
     - De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
     A kis herceg elmosolyodott.
     - Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
     - De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.
     Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.
     - Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
     A kis herceg nem felelt.
     - Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
     - Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
     - Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.
     És hallgattak utána tovább.
  

Az "útjelző" - utat keresek

"- Hát te kicsoda vagy? -kérdezte halkan. - Szép, hogy legalább te meglátogatsz, teknősbéka. Mit akarsz tőlem?
Momo nem tudta eldonteni, hogy korábban nem vette észre, vagy valóban abban a pillanatban vált láthatóvá. Mindenesetre a teknősbéka hátán halványan világító betük jelentek meg:
- GYERE VELEM!
A kislány ámulva egyenesedett fel:
- Nekem szóltál?
A teknősbéka közben már el is indult, néhány lépés után megállt és visszanézett a gyermekre.
- Valóban rám gondolt! -mormolta Momo. Fölállt és elindult az állat után. _Eredj csak ! - szólt halkan - Megyek utánad.
S lépést lépésre aprózva ment a teknősbéka nyomában. Az lassan , nagyon lassan kivezette őt a romok közül, majd a nagy város felé vette útját.
....
- Kassiopeia kicsit a jövőbe is lát - magyarázta Hora mester. - Nem nagyon, de úgy félórával előre meglátja a jövőt.
-PONTOSAN FÉL ÓRÁVAL ! -jelent meg a válasz a páncélon.(...)
-Jaj, de jó! - szólt ámulva Momo. - S ha előre tudja, hogy itt meg itt előre találkoznék a szürke urakkal, akkor egyszerűen másfelé megy?
- Nem - felelt Hora mester -, ennyire sajnos nem egyszerű dolog ez. Azon, amit előre meglát  változtatni nem tud, hiszen csak azt tudja , mi következik. Ha tehát tudná, itt meg itt szürke urakkal találkozik, akkor találkoznék is velük. Nem tehetne ellene semmit.
- Nem értem - mondta csalódottan Momo -, akkor mit ér, hogy tudja előre?
- Néha azért mégis ér valamit - válaszolta Hora mester-, a te esetedben például tudta, hogy ezen meg ezen az úton nem találkozik a szürke urakkal. Ez mégiscsak ér valamit , vagy nem?"

Michael Ende : Momo

Annyi mindennek van humora körülöttem.
Most pl. gyönyörű kutya királynőnket várja egész falka a réten. Ha kiengedem a tágas udvarunkról a tagas mezőre, biztosítva van a gyermekáldás.
Kordában tartjuk az ösztönt.

"...fel kell ismerned, az embernek nem lelke van,  hanem az ember maga a lélek..."
A.J. Christian