Az "útjelző" - utat keresek

"- Hát te kicsoda vagy? -kérdezte halkan. - Szép, hogy legalább te meglátogatsz, teknősbéka. Mit akarsz tőlem?
Momo nem tudta eldonteni, hogy korábban nem vette észre, vagy valóban abban a pillanatban vált láthatóvá. Mindenesetre a teknősbéka hátán halványan világító betük jelentek meg:
- GYERE VELEM!
A kislány ámulva egyenesedett fel:
- Nekem szóltál?
A teknősbéka közben már el is indult, néhány lépés után megállt és visszanézett a gyermekre.
- Valóban rám gondolt! -mormolta Momo. Fölállt és elindult az állat után. _Eredj csak ! - szólt halkan - Megyek utánad.
S lépést lépésre aprózva ment a teknősbéka nyomában. Az lassan , nagyon lassan kivezette őt a romok közül, majd a nagy város felé vette útját.
....
- Kassiopeia kicsit a jövőbe is lát - magyarázta Hora mester. - Nem nagyon, de úgy félórával előre meglátja a jövőt.
-PONTOSAN FÉL ÓRÁVAL ! -jelent meg a válasz a páncélon.(...)
-Jaj, de jó! - szólt ámulva Momo. - S ha előre tudja, hogy itt meg itt előre találkoznék a szürke urakkal, akkor egyszerűen másfelé megy?
- Nem - felelt Hora mester -, ennyire sajnos nem egyszerű dolog ez. Azon, amit előre meglát  változtatni nem tud, hiszen csak azt tudja , mi következik. Ha tehát tudná, itt meg itt szürke urakkal találkozik, akkor találkoznék is velük. Nem tehetne ellene semmit.
- Nem értem - mondta csalódottan Momo -, akkor mit ér, hogy tudja előre?
- Néha azért mégis ér valamit - válaszolta Hora mester-, a te esetedben például tudta, hogy ezen meg ezen az úton nem találkozik a szürke urakkal. Ez mégiscsak ér valamit , vagy nem?"

Michael Ende : Momo