Tavaszi virágkaland

Vladimir Dunjic alkotása

Azt mindenki sejti, hogy eljött a Tavasz, de ha tudnátok mekkora nyüzsgölődés-mozgolódás támad ilyenkor a földalatti birodalomban!  A magocskák mind megindulnak a föld felszíne felé, mint megannyi bátor vándorlegény és vándorleány. Kipattannak a magajtócskák, és égfelé nyúló szárakon közelítik meg az életadó Napot.

A kis Virág is ekkor indult el. Még fogalma sem volt arról kicsoda ő, csak azt tudta egy élete egy halála megpróbálja! Kinyitotta magocskája ajtaját a Föld alatt, kikukkantott rajta, aztán egészen vékony száracskát növesztett, amit te egyetlen pattintással eltörhetnél. Mégis  ez a vékony száracska már érezte a Nap melegét, teleszívta magát Nap meleggel  és növekedni kezdett.  Nagy Göröngyóriások álltak elébe, de ő átcsúszott a lábuk alatt, észrevétlenül felkúszott a derekukon, fel-fel a Föld színe felé. Egy földalatti fekete Bogár át akarta harapni a száracskát.  Kis Virágban megállt a lélegzet. Jaj!  De mintha meghallotta volna rémült kiáltását egy kert fölötti felhő: azonnal oda zúdította tartalmát: a márciusi esőt, ahol a bogár  éppen nagyra tátotta a száját...Az eső áradat mentette meg kis Virágot, mert a Bogár jobbnak látta mélyebb, szárazabb helyre menekülni. 

De a Virág nem ijedt meg a kis esőtől, teleszívta magát Víz erővel, és hétszerte erősebb lett mint annakelőtte. Nagyon nehéz és fárasztó út volt  a  felfele vezető út, és kicsit félt is: mi lesz ha felér , mi várja odafenn? Hogy baja ne essék, a felfele növekvő száracska mellett még idejében elindított lefele a Föld mélyébe is egy kapaszkodó gyökérkét, ami megtartja majd. A gyökérke mint egy kíváncsi barlangkutató szaladt a Föld mélyébe, és teleszívta magát Föld erővel. Ettől kis Virág száracskája vastagodni, s újból erősödni kezdett, és mint egy kalandoslelkű hegymászó kúszott felfelé.

Egy szép tavaszi éjszakán, aztán egy mindenki számára láthatatlan repedésen keresztül kitört a száracska a Föld felszínére. Kereken ragyogott  Holdasszony, a tündérek királynője. A kikukkantó száracska mélyet lélegzett az éjszakai friss levegőből, megtelt Levegő erővel. Holdasszony rámosolygott, és varázslatot bocsájtott reá . Kis Virág azon nyomban megtelt varázserővel, és a száracska végén apró bimbócska formálódott.

Reggel, mikor felkelt a Nap a bimbó meleg fénnyel is teleszívta  magát, és váratlanul boldogan nyitotta ki szirmait a fényes kék virágú  Ibolya. Milyen szép lett és milyen illatos!

Egy jó szemű   kis gyermek észrevette őt, és nyomban tudta, mert ezt a gyerekek értik, hogy a virág tündér nyelven, vagyis a szépségével és illatával beszél.

-          Itt a Tavasz! Valóban itt van a Tavasz! Virágerőt adok Neked!-mosolygott rá a Virág.

-          Szupererő!!! –találta ki a kis gyermek. És magába szívta az illatát.

( A bölcsesség-mandala Csörnök Enikő alkotása)

Meteorológiai előrejelzés

-Apa azt mondta, hogy rossz idő után mindig jó idő jön! -idézi fel Zoltánka.

Petike - történet

A jurta és a tisztelet

A szoba egyik sarkába jurtát választottam le Petikenek. A bejárat, ami itt nem látható egészen alacsony.
- Azért volt alacsony a bejárat, hogy a belépő meghajoljon, érezze a tiszteletet. - mondja Péter.

Tisztelettel lépünk az otthonába. És érzem mennyire tisztelnivaló különálló világ minden otthon. Másként nézek szét a saját világomban is. Ma a szépséget teremtem, és mindenkinek kicsi külön fészket.

Tükrök

Nagyon szeretem ezt a dalt, a Weöres Sándor szöveget is.
Tükrei vagyunk egymásnak, én neked, te nekem, és gyakran kivetítéseink rabjai, én a sajátomé , te a sajátodé.
Az én végkövetkeztetésem az , hogy minden arcunkkal együtt és ezek ellenére is szerethető a bennünk élő láthatatlan és kísérletező ember, aki csak saját felismeréseiben, saját tudati világosságában láthat minket... Így szerezhet tudomást a saját tudatosságának határairól abban, amit meglát.. A másik ember pedig több vagy kevesebb, itt több ott kevesebb, más mint a kép..., mégis ebben a fényben megviláglik belőle is valami, és el is torzulhat a kép, és lehet egyoldalú vagy több oldalú , két vagy három dimenziós belső fényünktől , felismeréseinktől, figyelmünk élességétől függően... Jó, ha tudatában vagy, hogy nem láthatod teljesen őt, és ő nem láthat teljesen téged, de hatalmas gazdagság , hogy ismered és ismer, és a megismerés kísérletét együtt élhetitek.. Nem abban vagytok mesterei egymásnak, amiben egóból ezt szeretnétek... De persze lehet MAJDNEM abban is, szerencsés esetben, pontosabb érzékelés és pontosabb önreflexió esetén.
Pétike is nézi a női arcok váltakozását és azt kérdezi: kik ők?
-Vénusz... -mondom, és nem folytatom.
-Ó, Vénusz gyönyörű! csodálkozik rá.
Hallgassátok elfogadással, hiszen oda-vissza érzékelem a kivetítések árnyait, és szépségeit, s mögöttük a megismerő, felismerő embert, hiszen "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.." (József Attila), s az árnyalatok, amiket másban látsz, azok élnek benned. Micsoda iránytű önmagunkhoz!
"Rajtam látsz törvényt saját magadról...,
rajtad látok törvényt saját magamról..."
Ez a nap témája számomra. Sokat foglalkoztam a napokban azzal, hogy kiben mit látok, és önvédelemből azzal is ki, mit lát vajon bennem. És talán ma szabadultam fel ennek a nyomása alól.

Aranyeső-erő

Innen nyerjük:

Hogy csináljam, hogy ne legyek dühös?

Zoltánka nagyon dühös, mert pótnagymamájánál sokáig kellett várnia rám. És bár jól érezte magát, mégis ki kell fejeznie, hogy hiányoztam és haragszik.
Így aztán haragszunk és kölcsönösen megsértődünk kicsit a találkozás öröme helyett. Engem a haragja bánt, ő pedig haraggal fejezi ki , hogy szeret és hiányzom neki. Sokáig bírjuk a morcoskodást, főként ő, aztán elege lesz belőle, de hogyan oldjuk meg az átváltozást, hogy a méltóságunk se csorbuljon. (Két oroszlán összecsapása ilyen).
-Anya, hogy csináljam, hogy ne legyek dühös? -kérdezi, és látom, hogy küzd magában az odabújás vágyával és a rettenetes büszkeséggel.
Ezért aztán kitalálom a rituálét.
- Tudod mit, mondjuk el a varázsigét, és aztán úgy öleljük meg egymást, hogy a szívünk összeérjen, hátha az segít! (Zoltánkával muszáj kicsit szakszerűnek lennem, az érzésekhez ezen keresztül vezet az út)...

-"Béke, béke, barátság , összeveszni szamárság!"
És olyan jó volt magamhoz ölelni végre a kicsit! Remek rituálé!

Mesék

Petike
-Tudod , anya, a meséktől mintha meggyógyulna az ember míg hallgatja őket.