Vörös cserepes aprócska kunyhó. Keresem az ajtaját, szinte alacsonyabb nálam.
Belépek. Egy tágas, magas, kerek szobában találom magam. A falakon sok-sok hosszúkás , boltíves ablak. Árad be a fény a lebbenő fehér függönyök mögül. Tőlem balra oszlopnyi asztalon üvegedény , benne fehér rózsa nyílik. Nővé változik. És ez a finom fehér , feketehajú, szép nő éppen szül. Nincs fájdalom és kín, csak megformálódik a baba és leválóban az anyáról.
Eszembejut, hogy megszülni szerettem volna újra a férfit, akit szerettem.
De közben nyíló ajtó tereli a figyelmem. Résnyire nyílik és meleg sárga fény ömlik be.. Vágyom megnézni mi van az ajtón túl... A határtalanság érzése visz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése