Ma egyedül vagyok itthon és mint oly sokszor, ha nem volt kinek alkotni, teremteni, most sem érzem nagyon értelmét rendezni, szépítgetni. Mégis a hangulat ellenáramlatába lépek... Helyetkapnak a dolgok, eltűnik a szemét, , kialakul a tér... És már nem érzem magam egyedül. Mintha beléptem volna az univerzum közepébe, ahonnan ezernyi szállal tartozik az én világom mindenkiéhez, és ez is átlátható rendezett világ...
Minimalista leszek. Csak annyit hagyok a tárgyakból, amennyi kell.
Ennek a szemléletnek a megerősödése már évekkel ezelőtt indult, amikor egy nagyház elveszett társtulajdonosa voltam. Ezelőtt úgy képzeltem a sok tárgy sok apró emlék és arc, ami megörzendő...Most úgy látom nem fontos tágyiasítva őrizni az emlékeket...
Fontosabbak a terek, meleg levegős otthonosság.
A "bölcs asszony" minősége vonz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése