Tavaszi virágkaland

Vladimir Dunjic alkotása

Azt mindenki sejti, hogy eljött a Tavasz, de ha tudnátok mekkora nyüzsgölődés-mozgolódás támad ilyenkor a földalatti birodalomban!  A magocskák mind megindulnak a föld felszíne felé, mint megannyi bátor vándorlegény és vándorleány. Kipattannak a magajtócskák, és égfelé nyúló szárakon közelítik meg az életadó Napot.

A kis Virág is ekkor indult el. Még fogalma sem volt arról kicsoda ő, csak azt tudta egy élete egy halála megpróbálja! Kinyitotta magocskája ajtaját a Föld alatt, kikukkantott rajta, aztán egészen vékony száracskát növesztett, amit te egyetlen pattintással eltörhetnél. Mégis  ez a vékony száracska már érezte a Nap melegét, teleszívta magát Nap meleggel  és növekedni kezdett.  Nagy Göröngyóriások álltak elébe, de ő átcsúszott a lábuk alatt, észrevétlenül felkúszott a derekukon, fel-fel a Föld színe felé. Egy földalatti fekete Bogár át akarta harapni a száracskát.  Kis Virágban megállt a lélegzet. Jaj!  De mintha meghallotta volna rémült kiáltását egy kert fölötti felhő: azonnal oda zúdította tartalmát: a márciusi esőt, ahol a bogár  éppen nagyra tátotta a száját...Az eső áradat mentette meg kis Virágot, mert a Bogár jobbnak látta mélyebb, szárazabb helyre menekülni. 

De a Virág nem ijedt meg a kis esőtől, teleszívta magát Víz erővel, és hétszerte erősebb lett mint annakelőtte. Nagyon nehéz és fárasztó út volt  a  felfele vezető út, és kicsit félt is: mi lesz ha felér , mi várja odafenn? Hogy baja ne essék, a felfele növekvő száracska mellett még idejében elindított lefele a Föld mélyébe is egy kapaszkodó gyökérkét, ami megtartja majd. A gyökérke mint egy kíváncsi barlangkutató szaladt a Föld mélyébe, és teleszívta magát Föld erővel. Ettől kis Virág száracskája vastagodni, s újból erősödni kezdett, és mint egy kalandoslelkű hegymászó kúszott felfelé.

Egy szép tavaszi éjszakán, aztán egy mindenki számára láthatatlan repedésen keresztül kitört a száracska a Föld felszínére. Kereken ragyogott  Holdasszony, a tündérek királynője. A kikukkantó száracska mélyet lélegzett az éjszakai friss levegőből, megtelt Levegő erővel. Holdasszony rámosolygott, és varázslatot bocsájtott reá . Kis Virág azon nyomban megtelt varázserővel, és a száracska végén apró bimbócska formálódott.

Reggel, mikor felkelt a Nap a bimbó meleg fénnyel is teleszívta  magát, és váratlanul boldogan nyitotta ki szirmait a fényes kék virágú  Ibolya. Milyen szép lett és milyen illatos!

Egy jó szemű   kis gyermek észrevette őt, és nyomban tudta, mert ezt a gyerekek értik, hogy a virág tündér nyelven, vagyis a szépségével és illatával beszél.

-          Itt a Tavasz! Valóban itt van a Tavasz! Virágerőt adok Neked!-mosolygott rá a Virág.

-          Szupererő!!! –találta ki a kis gyermek. És magába szívta az illatát.

( A bölcsesség-mandala Csörnök Enikő alkotása)