Néha a kommunikáció csapdáiba bonyolódom, kifejezem, felvállom az előítéleteimet, amit végülis feloldok folyamatosan, látom őket, nem ragadok beléjük.... És attól kerülök csapdába, hogy kimondtam . Nem is az ítélkezés csapdája nyílik meg, hanem a látszatoké. Olyan mintha...ez lennék, ilyen lennék  olyan lennék...Pedig dehogy , dehogy... Jobb nekem távol maradni az ilyen dolgoktól, mert hiába az én őszinteségem, ha a másik oldalon nincs őszinteség..., és nem látnak engem.
Hát távol maradok a vitáktól...
Hagyjon békén az őszintétlen és szavak mögöttesét, valódi realitását felmérni nem tudó, vagy egójátszámákat játszó világ. Nem érdekel!