Két hónapja nincs már , ez a versem örzi. Úgy gondolok rá, mint egy virágra.
Virágmosolyú - édesanyámról
Belenyíltál a világba,
ha mosolyogtál kisütött a Nap, tiszta vizű források indultak meg...
Kár, hogy nem tudsz erődről és hatalmadról, s így az időnként szürke felhőkbe, dörgésbe, villámlásba, hideg esőkbe gyűlt, ami elől menedéket keres az ember.
Elvert mindent a jég, amit apánk fejére vontál.
De máskor, váratlanul kisütött a Nap és olyan tisztaság áradt szét, mint a babaszobákban,
és ki-kinyílt egy-egy hóvirág, kikerics, egy-egy ibolya, egy-egy margaréta,
árvalányhaj lengedezett puhán a Szellődombon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése