Örökség az ősök felől - édesapámról
Éhezett a tested és a lelked,
az egresbokor félérett gyümölcsét tömted magadba.
Vérhast kaptál.
Megtanultál küzdeni.
Ezer mesterségben ragyogott az elméd, és tett gyakorlatra szert a kezed, hogy soha többé ne kelljen éhezni. De a lelked éhes és szomjas maradt.
Anyád álmokba menekült a valóság elől. Skizofrénia, mondták. De te egészséges vasfogú gyermek beleharaptál, hogy enni adjon.
Édesapád benned: magányos, okos Király.
Teljes szívemmel együttérzek veled. És mikor anyaként táplálok, neked is nyújtom a kanalam és a mosolyom, örökéhes kisgyerek..
Aztán én leszek gyerekké ahogy történetünk tovább folyik, örökéhes a szívedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése