Hiába keresed kinn a változást ..., benn tedd meg ...

... természetes önmagára vágyott..

 Nincs fontosabb mint a munka, játék és család, amivel az elmét egészségesen tarthatod! 

Serdülő a legényke

 A serdülő, mint tanító...ilyen gondolatokat is hallhatsz, ha apró beszélgetésekre elkapod.

13 éves okos legényke a nevelésről: 

- A gyenge embereket nem kényeztetni, óvni kell, hanem kihívások elé állítani, hogy megerősödjenek, különben nincs esélyük. Csak szívják az ember erejét mint a pók. Nem küzdenek meg magukért és senki sem tud meríteni belőlük. 

És persze a gyerek is lentről indul, de megküzd magáért, és így lesz ereje. 

Ma reggel

- Már az árnyékod is nagyobb! ;)- mondom, mikor kísérem kicsit a reggeli napsütésben.

-Nem baj, hogy ilyen pici vagy, -válaszolja-,  örülök, hogy  vigyázol magadra és arra, hogy szép maradj. Csak az öregszik meg, aki megadja magát az öregségnek.

Mindent megfigyel, mindent magába épít. Van, amitől elhatárolja magát, mert mást épít. Az igazságát megkereső serdülő mellett, ha kapcsolatban akarsz maradni vele, jó ha a magadhoz való őszinteségre, bátorságra, valódiságra figyelsz és éled a benned élő harcost... és virágzó örömöt egyszerre, miközben nem feledkezel meg esendőségedről :). És " igaz legyen a virágod!" ( József Attila parafrázis.) Embert kísérsz.  És önmagadért is akard. Mert semmi sem hiteles, amiben nem vagy benne teljesen. 

( Pilinszky János ezt így fogalmazza meg Istennek, mikor szeretetért kiált: " Ennem is ha adtál , soha magadat...!") A serdülőnek az a vágya, hogy erős, őszinte magadat add, aki fontos önmagának, ....hogy erős, alkotó önmagát kiépítse, aki szintén fontos önmagának. Először küzd meg a tudatosság kihívásával, amit egy életen át épít majd . Amit te is építesz folyamatosan.

  Így maradhat meg a közösség vele. Ha rejti is többnyire, ő is harcol, életében  először TUDATOSAN önmagáért.

Éld az erőd, van út hozzá a kihívásokon keresztül.

" Csak az veszít, aki nem harcol!" ( Theun Mares után szabadon).

Szép napot! 

#serdülőtkísérnijó , #kisfarkasaszónemesértelmében

Női Vezetés

 "Női Vezető akarsz lenni? Akkor szerelmesnek kell lenned az ÉLETBE. Érezned kell, mi az élet lényege. Mélyen és megingathatatlanul te magad kell, légy az ÉLET! Az életnek pedig semmilyen célja sincs csak ÉLNI. Az iránytű hegye mindig az ÉLETNEK mutat. Így lesznek meg a jó válaszok. Így fogod érezni a kormányt…

 Tudod mi a Női Vezetés…? Tudni, hogy innen még nem jutott ki élve senki… Tudni, hogy az “út” az maga az ÉLET…

… és megmutatni valakinek minden lépésnél, tócsánál, virágnál, lehulló sziromnál, hogy MÉG ÉLÜNK…

… és ha ÉLNI akarunk, akkor a mostani kérdésedre, a mostani eldöntendődre, a mostani kételyedre, a mostani pánikodra, a mostani bizonytalanságodra, a mostani félelmedre, a mostani dühödre, a mostani mohóságodra a helyes irányt az adja meg, hogy mit választasz. Azt, ami az ÉLET felé visz, vagy azt, ami elszakít tőle…

Ez a Női Vezetés lényege… Vezetni az Élet felé…' (Dora Gyula)

Irónia vagy cinizmus?

 Van, hogy finom iróniával kezelem a dolgokat, de soha nem cinizmussal. Az irónia számomra a ferde tükör, hogy lásd ad absurdum hova visz az ostobaság...., a pontatlanság, a az átgondolatlanság, a megalapozatlanság, az átlátás, tudatosság hiánya. A cinizmus a hitet vonja meg a dolgoktól, az értelemadás lehetőségét. Sohasem voltam semmilyen mértékben sem cinikus. 

Nincs börtön

Szót kér bennem a fény. Szavak képén verődik vissza. Lámpásba akartad zárni, figyelni és megítélni mint kis fénylő bogarat. De átnyújtózom a szavaid és szavaim rácsán. Számomra nem határ látásod,látásom határa. Beburkolom apró kis szó fénybogaraink.

" Én mondom: még nem nagy az ember. De képzeli hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem. " ( József Attila)

Menj

"Menj, menj és mentsd meg a világ egy szirmának libbenését "

! " ( D.Gy. )

" Indul a küszöbről az út... " ( J.R.R. Tolkien)

A Nap belsejébe vetve átjár a tűz és ég a Szív, kívül a bent, belül az Ég. És fellángol a pillanat, szelíd vizekben felragyog a szem, a Nap.

Szomjúság és grafománia

Túl sokmindent írtam le egy embernek, ami inkább egy bloggba kívánkozna. Írásba szedem az életet, jelenjen meg itt. Lassan leválnak azok a barátok rólam, akik érdekből s pusztán csak használtak engem és világomat. Nekik is szívesen adtam magam, de feltámadt a hiány: az egyenlő alapokról induló személyes barátság igénye, ahol kölcsönösen figyelünk egymásra és látjuk egymás értékeit. Ahol azt érzem , miközben táplálnak, táplálok, miközben táplálok táplálnak.Figyelmünkkel egymásnak is bontjuk a valóság szövetét.

Szenvtelenség

Azt hiszem a nekem való ideális kapcsolat az önzetlen barátság. Van benne melegség, figyelem. Megfigyelésem, hogy van , hogy a barátság eljut valamiféle szárazsághoz. Nincs benne érzés, csak a tények biztonsága . Ekkor már nem barátság. Önzetlen figyelő szeretet nélkül számomra elképzelhetetlen a barátság. A szenvtelen őszinteségbe bele lehet pusztulni, ha nincs körülötte az értékfigyelő barátság burka.

Otthon

"Csakis ebből az okból lettünk emberré, mert Isten emberré szeretne lenni bennünk. "
Willigis Jäger : Hullámaiban a tenger...

Döbbenetes...

Mivel az embert már leginkabb az egó irányította, a Valóságot csak olyan formában tudták megérteni,  amely az ego nyelvén érthető volt . Ebből következik,  hogy minden , még az istenkép is emberszerűvé,  emberközpontúva vált. A hit,  a vallás az ego jelképe lett, amelyet minden egyéniség és minden politikai nagyhatalom a saját egójának ,  a saját érdekeinek megfelelően értelmezett és értelmez manapság is....Tehát az egó törekedett a kiteljesedésre és megismerésre....A.J.C.

Az egoizmus : mások leigázása,  irányítása,  lekicsinylése, sárba tiprása.
A.J.C.

( Gyakran éreztem ,  h. D.ezt teszi velem,  mikor nem hiszi a szavaim igazát...a tényszerű igazságot...,  amikor kevesebbnek állít be önmagamnál...,  amikor rosszat feltetélez rólam. Ez tehát az egoizmus játszmája?)

Egy vallásnak csak akkor van létjogosultsága,  ha a külső megnyilvánulása által az emberekben felébreszti eredendő lényüket . A tudat,  a Belső Én valóságát kell kifejezze,  ez pedig a végtelen szabadság.

A hitetlenség ugyanúgy korlátoz,  mint a fanatikust a vallása,  közben a valódi cél a tudat eredendő képességeinek egótlan megélése volna... ( lásd Szent Ferenc ) A.J. Christian nyomán...

Hol hasznos számomra a "vallás", mi az,  amit már gyerekként észrevettem ?  Most A.J. Christian tollából megfogalmaztatott: " Aki az istenképének teljesen át tudja magát adni,  az feloldja az egója korlátait! "
Ez volt a cél.
Ezt a lehetőséget hiányolom sokszor a totálisan materialista gondolatrendszerből.

Alapállás

"...tiszta szívvel élni, ez az, amit bölcsek gondolnak, s a bölcsebbek tesznek. Megtartotta születésének tisztaságát, magába vette az anyatej tisztaságát, a rámosolygó arcok tisztaságát, a napét, a levegőét, a vízét, a kenyérét, kedvesének szerelmét, gyermekeiét, isteneiét és a halál tisztaságát. Ha valaki feltenné neki a kérdést, hogy mi az ártatlanság, úgy nézne az emberre, mint egy madár, vagy csillag. Ha a lények így néznének egymásra a földön, nem lenne más, csak tiszta szív. A világ olyan átlátszó, mint az üveg, csak ez az üveg puha és meleg és él, annyira él, hogy kibírhatatlan lenne, ha nem lehetne mosolyogni. Az élet ott, ahol fakad, tiszta és édes pleasure which there is in life itself, gyönyör, amely magában az életben van. Nem elmenni a forrástól annyi, mint szűziesnek lenni. Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni."

A kis herceg - részlet

"A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

     - Jó éjszakát! - mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
     - Jó éjszakát! - felelte a kígyó.
     - Melyik bolygóra estem? - kérdezte a kis herceg.
     - A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.
     - Ó... Hát senki sincs a Földön?
     - Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.
     A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.
     - Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
     - Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?
     - Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
     - Hajaj! - mondta a kígyó.
     És sokáig hallgattak.
     - Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
     - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
     A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
     - Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
     - De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
     A kis herceg elmosolyodott.
     - Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
     - De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.
     Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.
     - Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
     A kis herceg nem felelt.
     - Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
     - Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
     - Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.
     És hallgattak utána tovább.
  

Az "útjelző" - utat keresek

"- Hát te kicsoda vagy? -kérdezte halkan. - Szép, hogy legalább te meglátogatsz, teknősbéka. Mit akarsz tőlem?
Momo nem tudta eldonteni, hogy korábban nem vette észre, vagy valóban abban a pillanatban vált láthatóvá. Mindenesetre a teknősbéka hátán halványan világító betük jelentek meg:
- GYERE VELEM!
A kislány ámulva egyenesedett fel:
- Nekem szóltál?
A teknősbéka közben már el is indult, néhány lépés után megállt és visszanézett a gyermekre.
- Valóban rám gondolt! -mormolta Momo. Fölállt és elindult az állat után. _Eredj csak ! - szólt halkan - Megyek utánad.
S lépést lépésre aprózva ment a teknősbéka nyomában. Az lassan , nagyon lassan kivezette őt a romok közül, majd a nagy város felé vette útját.
....
- Kassiopeia kicsit a jövőbe is lát - magyarázta Hora mester. - Nem nagyon, de úgy félórával előre meglátja a jövőt.
-PONTOSAN FÉL ÓRÁVAL ! -jelent meg a válasz a páncélon.(...)
-Jaj, de jó! - szólt ámulva Momo. - S ha előre tudja, hogy itt meg itt előre találkoznék a szürke urakkal, akkor egyszerűen másfelé megy?
- Nem - felelt Hora mester -, ennyire sajnos nem egyszerű dolog ez. Azon, amit előre meglát  változtatni nem tud, hiszen csak azt tudja , mi következik. Ha tehát tudná, itt meg itt szürke urakkal találkozik, akkor találkoznék is velük. Nem tehetne ellene semmit.
- Nem értem - mondta csalódottan Momo -, akkor mit ér, hogy tudja előre?
- Néha azért mégis ér valamit - válaszolta Hora mester-, a te esetedben például tudta, hogy ezen meg ezen az úton nem találkozik a szürke urakkal. Ez mégiscsak ér valamit , vagy nem?"

Michael Ende : Momo

Annyi mindennek van humora körülöttem.
Most pl. gyönyörű kutya királynőnket várja egész falka a réten. Ha kiengedem a tágas udvarunkról a tagas mezőre, biztosítva van a gyermekáldás.
Kordában tartjuk az ösztönt.

"...fel kell ismerned, az embernek nem lelke van,  hanem az ember maga a lélek..."
A.J. Christian

Benyomások rólad..

Víz színén 

csillog a papírcsónak árnyék

virágok taván

Nézlek: visz a szél

rebbensz, lángolsz a fényben 

mint gyors tűzbogár

Fejed kapkodod,

szépségek varázsa von:

finom, mohó lény

szárnyad lebben ott:

vonzásba mártózott épp

sóvárgó érzék

Látom táncodat:

marionetten fényszál,

szép földi bábu

Sírok és fájok,

összeborult szívvel, nézd,

fordulok feléd

Nem férek el a

férfiban a rétszínűben:

kivé szeretne?

Eső szemezget.

Fehér. Titka a szivárvány,

füveken felragyog

...Az általanos tévhit, hogy a szenvedés nemesíti a lelket: a hosszantartó fájdalmak felörlik a boldogságért létező tudatot.
A.J.Christian

Útban az Élet Vizéhez...

(Michael Ende : Végtelen történet... Részlet az Újuóla asszony és az Élet vize című fejezetekből)

"Esténként gyakorta hosszan elbeszélgettek. Barnabás sorra elmesélte fantáziabeli élményeit, Perelint és Szörszörényt, Xaidát és Atráskót, akit oly súlyosan megsebesített...
– Mindent rosszul csináltam – mondta –, mindent félreértettem. Holdgyermektől annyi mindent kaptam, és csak bajt okoztam magamnak és Fantáziának.
Ujuóla asszony hosszasan nézte őt.
– Nem – válaszolta –, nem hiszem. Te a kívánságok útját jártad, s ez soha nem egyenes. Nagy kerülő utat tettél meg, de az a te utad volt. És tudod, miért? Azok közé tartozol, akik csak akkor térhetnek vissza, ha megtalálják a forrást, melyből az Élet Vize fakad. És ez Fantázia legtitkosabb helye. Nem egyszerű az út odáig.
Majd kis hallgatás után ezt fűzte hozzá:
– Minden út, amely oda visz, végül is az egyetlen helyes út.
Barnabást ekkor elfogta a sírás. Maga sem tudta, miért. Úgy érezte, mintha a szívében kioldódott volna egy csomó és könnyekben folyna szét. Csak zokogott, zokogott és nem tudta abbahagyni. Ujuóla asszony az ölébe vette és szelíden simogatta, ő pedig a mellén nyíló virágokba temette az arcát és sírt, míg csak elege nem lett, és bele nem fáradt.
Ezen az estén nem beszélgettek többet.
Barnabásnak csak a következő napon nyílt alkalma, hogy kereséséről újból szót ejtsen:
– Meg tudod mondani, hol találhatom meg az Élet Vizét?
– Fantázia határán – mondta Ujuóla asszony.
– De Fantáziának nincs határa – felelte a fiú.
– De igen, csakhogy nem kívül van, hanem belül. Ott, ahonnan a Kislány Királynő összes hatalmát meríti, és ahová ő maga mégsem juthat el.
– És ezt kellene megtalálnom? – kérdezte Barnabás szomorúan –, nincs már túl késő hozzá?
– Csak egyetlen kívánsággal találhatsz oda: az utolsóval.
Barnabás megijedt.
– Ujuóla néni, minden kívánságommal, amit AURIN teljesített, elfelejtettem valamit. Ezzel is így lesz?
Az asszony lassan bólintott.
– De egyáltalán nem veszem észre!
– Hát a többi alkalommal észrevetted? Amit elfelejtettél, arról már nem tudhatsz.
– És ezúttal mit felejtek el?
– Majd megmondom, ha itt a kellő pillanat. Különben az eszedben tartanád.
– Úgy kell lennie, hogy mindent elveszítsek?
– Semmi sem vész el – mondta az asszony –, minden átalakul.
– De akkor – mondta Barnabás nyugtalanul – talán sietnem kellene. Nem volna szabad itt maradnom.
Ujuóla megsimogatta a fiú haját.
– Ne aggodalmaskodj. Addig tart, amíg tart. Amikor az utolsó kívánság felébred benned, akkor tudni fogod és én is.
Ettől a naptól kezdve valami valóban változásnak indult, noha Barnabás maga még semmit sem vett észre belőle. A Változ-lak átalakító ereje megtette hatását. Ám ahogyan minden igazi változás, ez is csendben és lassan ment végbe, mint a palánta növekedése.

Repültek a napok a Változ-lakban, és még mindig tartott a nyár. Barnabás továbbra is élvezte, hogy Ujuóla asszony úgy kényezteti, mint egy gyermeket. Gyümölcsei is éppúgy ízlettek neki, mint kezdetben, de mohó éhsége lassanként csillapodott, kevesebbet evett belőlük. És Ujuóla észrevette ezt, anélkül hogy egy szó is esett volna róla. Barnabás pedig lassan kezdett betelni az asszony gondoskodásával és gyengédségével. És amilyen mértékben csökkent erre vonatkozó igénye, úgy nőtt benne egy egészen másfajta vágy, olyan sóvárgás, amit még soha nem érzett, és ami minden tekintetben különbözött valamennyi eddigi kívánságától: a vágy, hogy ő maga is tudjon szeretni. Csodálkozva és szomorúan ébredt rá, hogy erre nem képes. Ám egyre erősebben kívánta. (...)"

" Atráskó kézen fogva vezette át Barnabást ezen az iszonyatos kapun a forráshoz, amely most teljes nagyságában és pompájában tárult elébük. Fuhur követte őket. És mialatt haladtak, Barnabásról minden lépéssel lefoszlott egy-egy csodálatos fantáziai adomány. A szép, erős és félelmet nem ismerő hősből megint az alacsony növésű, kövér és félénk kisfiú lett. Még ruhája is, mely Yor Tárnódjában szinte cafatokká rongyolódott, eltűnt róla és végérvényesen semmivé vált. Így állt ott teljesen meztelenül a nagy aranykörben, melynek közepén az Élet Vize szökött fel olyan magasra, mint egy fa – csupa kristályból.
Ebben az utolsó pillanatban, amikor már nem volt birtokában egyetlen fantáziai adománynak sem, de a saját világára vonatkozó emlékeit és önmagát még nem kapta vissza, a tökéletes bizonytalanságnak olyan állapotát élte át, amelyben nem tudta, melyik világhoz tartozik és létezik-e egyáltalán.
Ám ekkor fogta magát és beugrott a kristálytiszta vízbe, meghempergett benne, prüszkölt és fröcskölt és száját kitárta a szikrázó cseppek zuhatagának. Ivott és ivott, míg szomja nem csillapult. És öröm töltötte el tetőtől talpig, az élet öröme és annak az öröme, hogy ő önmaga. Mert most ébredt tudatára megint, hogy ki ő és hova tartozik. Újjászületett. És a legszebb az volt, hogy most éppen az akart lenni, aki. Ha az összes létező lehetőség közül csak egyet választhatott volna, nem választott volna mást. Mert már tudta: a világ az öröm ezer meg ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz.
Sokkal később, mikor Barnabás már rég visszatért az emberi világba és felnőtt lett, majd végül megöregedett, akkor sem hagyta el soha ez az öröm. Életének legnehezebb szakaszaiban is megőrizte szívének vidámságát, amitől mosolyogni tudott és amivel másokat is meg tudott vigasztalni.(...)"

Előre

Ma valaki azzal a tanáccsal látott el a buszon, miközben szaladt mellettünk az Erdő, hogy semmit ne bánjak. Minden meghozott döntés értékes tapasztalathoz juttat.
Szomorúságom tehát nem a megbánásé, hanem egy emberi lehetőség felett a búcsúé. Van mit megköszönjek, és van mitől meneküljek.

Rend és rendetlenség

Ma egyedül vagyok itthon és mint oly sokszor, ha nem volt kinek alkotni, teremteni, most sem érzem nagyon értelmét rendezni, szépítgetni. Mégis a hangulat ellenáramlatába lépek... Helyetkapnak a dolgok, eltűnik a szemét, , kialakul a tér... És már nem érzem magam egyedül. Mintha beléptem volna az univerzum közepébe, ahonnan ezernyi szállal tartozik az én világom mindenkiéhez, és ez is átlátható rendezett világ...
Minimalista leszek. Csak annyit hagyok a tárgyakból, amennyi kell.
Ennek a szemléletnek a megerősödése már évekkel ezelőtt indult, amikor egy nagyház elveszett társtulajdonosa voltam. Ezelőtt úgy képzeltem a sok tárgy sok apró emlék és arc, ami megörzendő...Most úgy látom nem fontos tágyiasítva őrizni az emlékeket...
Fontosabbak a terek, meleg levegős otthonosság.

A "bölcs asszony" minősége vonz. :)

Az igazság háza , vezetett meditáció

Vörös cserepes aprócska kunyhó. Keresem az ajtaját,  szinte alacsonyabb nálam.
Belépek. Egy tágas,  magas,  kerek szobában találom magam. A falakon sok-sok hosszúkás , boltíves ablak. Árad be a fény a lebbenő fehér  függönyök mögül. Tőlem balra oszlopnyi asztalon üvegedény ,  benne fehér rózsa nyílik. Nővé változik. És ez a finom fehér ,  feketehajú, szép nő éppen szül. Nincs fájdalom és kín, csak megformálódik a baba és leválóban az anyáról.
Eszembejut,  hogy megszülni szerettem volna újra a férfit,  akit szerettem.
De közben nyíló ajtó tereli a figyelmem. Résnyire nyílik és meleg sárga fény ömlik be.. Vágyom megnézni mi van az ajtón túl... A határtalanság érzése visz...

Ki az árnyékból -vezetett meditació

Sudár,  aranyló törzsű fából lép elő.
Fehér az inge,  fehér a szoknyája.
Sugárzó ,  hajlékony,  ártatlan és mégis nő.
Elhiszik-e neki, hogy az Aki? Tiszta és élettelteli.
Külön világ.

Mentés ...

Személyes:

Mélységes szomorúságot érzek egy kapcsolat miatt, ami miattam meg sem tudott születni.
Egy kísérletet éltem.
Sajnos annyira megváltoztathatatlan ez már, hogy általam semmilyen formában nem gyógyítható. 
Ezért érzem, hogy el kell gyászolnom, hogy újra jelen tudjak lenni a dolgaimban. Ösztönösen is keresem szinte tárgyakban is , hogyan gyászolhatnám el és zárhatnám le....
Kicsit úgy érzem magam mint Tove Jansson láthatatlanná vált kisgyereke, akinek a körvonalai elhalványultak...
Ezért bár alapvetően derűvel táplálok mindent , ami körülöttem van, most megengedem a szomorúságot, hogy Legyen, hogy elmúlhasson és újra figyelhessek arra , ami van.

Ma abba a kérdésbe botlottam, hogy lehet-e az, hogy valaki örök télbe záródjon...Azt hiszem csak akkor lehetséges ez, ha az ember nem hagyja, hogy az élet gyógyítsa őt és a maga természetes rendje szerint eljöjjön a tavasz.. Ennek a természetes rendnek a hullámaira bízom magam, miközben teszem a dolgom...

Zoltánka kérdez a szerelemről gyurmázás közben:

-Azt, hogy kibe lesz szerelmes az ember dönti el?

Bárki megválaszolhatja.

Rejtőzködöm. Néha az bánt, hogy azt a megfelelő szót, ami bennem volt és táplálhatott volna, nem tudtam kimondani... Inkább csak nevetésbe öltözött az öröm vagy rácsodálkozás.
Gyakorolnom kell.

"Milyen egyszerű lenne az élet, ha az emberek őszintén és becsületesen közölnék egymással véleményeiket, érzéseiket és gondolataikat." (Rejtő Jenő) és ez elfogadható és tisztelhető lenne. (Ildikó)

Ma is a párkapcsolat természetén gondolkodom... Nem szeretnék ezen az oldalon sem terhelni senkit azzal, hogy egy nyílt téren "hangosan" gondolkodom . A felvállalt gondolkodást gyakorlom viszonylag szűk ismerettségi körben itt.. A visszajelzéseknek örülök, de nem várom el őket, nem vágyom szerepelni... , csak kiírni, amit gondolok.

És aktuális a vágy, hogy nem szeretnék megítélve lenni és ezzel is megküzdeni...:

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret..."

Egy barátommal a "szabadság" kérdésén vitatkoztunk a párkapcsolaton belül. És itt nem nyílt párkapcsolatra gondolok, mert az számomra nem élhető..., hanem a hagyományosan értelmezett párkapcsolatra. Barátom okos hasonlatát valószínüleg nem fogom elfelejteni... Egyszerűen fogalmazta meg: a szabadság olyan természetes egy párkapcsolatban mint ahogy nadrágot húz az ember reggel, vele jár. És azt hiszem így van az ideális párkapcsolatban, mégis tapasztaltam, hogy vannak korlátozó kapcsolatok, ahol nem gondolhatsz mást mint a másik, mert esetleg leértékelés lesz a vége, ahol másságod nem tisztelve, hanem leértékelve van, .. ahol nem beszélgethetsz jót más barátaiddal, mert ez esetleg féltékenységet ébreszt. Tehát a a kapcsolatban a szabadság csak bizalom és elfogadás mellett adódik természetes módon, máskor emberként korlátozva vagy. Az én vágyam egy ilyen elfogadás, ahol nem kell korlátozva éreznem magam, kimondhatom a gondolataim, figyelem van rá, kapcsolódhatok egészséges barátsággal másokhoz is, megvan a bizalom, hiszen az alapforrás, ahol egész lelkemmel, életemmel ott vagyok mégis a párkapcsolat.

Témánk volt még az, hogy az ideális párkapcsolatban az ember rábízhatja az életét is a másikra, rádölhet.
És erre az én válaszom ugyanez: hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga, olyan mint, amikor nadrágot húz reggel az ember, hogy az, akihez az életemet kötöm teljes mértekben számíthat rám, áldozatot hozok érte, rám dölhet , viszem is akár időnként, ha kell . Ennek feltétele, hogy lássam az értékeit, szeressem, táplálni akarjam, amit ő szolgál, vagyis az értékei az én értékrendemhez közel kell álljanak. És az is, hogy ő is lássa az én értékeimet, mert értékeink az erőforrások, amiből táplálni tudjuk egymást, és ha nincs erre figyelem, akkor sziszifuszi munka bármit is tenni. Ha árnyékának tekint, árnyékká változom, ha szolgát lát bennem: ideig óráig azzá változtathat, míg a teljesértékű emberségemre újra rá nem döbbenek.
Ha teljes értékű embernek néz és felismeri , értékeli az erőimet, akkor emelni tudom. Természetes, hogy minden erőmmel segíteni akarom akkor őt , s lehet több is a szeretetből fakadó erőm, mint amit magamról tudok. Tapasztaltam már.
Tehát természetes a kapcsolat szabadsága, ha teljes elfogadás van, és ugyanolyan természetes, hogy maximálisan számíthatunk egymásra.

"A harmónia a mindenség mélyén lapuló állandó dallam." (Rejtő Jenő) - harmonikus kapcsolatban mindez természetes, korlátozó kapcsolatban eltolódnak a dolgok.

Rejtő Jenő világára emlékeztetett a fenti hasonlat, aki többek között ezt írja:

"Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája."
DE:
"Aki soká tétovázik, az hamarabb szab el egy ruhát, mint aki bátran vág bele a szövetbe."

(Mosoly!)

A fotó Rodin - Katedrális

Van, hogy védenem kell magam..

❤

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak.

Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám.

Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres szócséplést. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.

A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dícsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."

– Meryl Streep

"Szerencsére a lélek nem olyan, mint a test. Ha valaki csonka lábbal, süketnémán születik,vagy életében nyomorékká lesz, azon emberi hatalom nem tud változtatni. A lélek világa más. Mindenki egész lélekkel születik, és ezt az egészséget soha el nem vesztheti. A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat. Még csak csoda sem kell hozzá."
Hamvas Béla: A bor filozófiája

a mesék nyelvén
dadog csillag-magáról
az ember leánya

ma ennyi vagyok,
csak bent sugárzik a Nap
kint szél, sár, hideg

bentről induljon
minden teremtés: ma eső
illata az érték

(haiku-füzér -kísérlet)

csak ráció tud Tavaszt,
embert időtlen Télbe
zár a pillanat

legyen drágakő
fájdalmad, keretezze
tengermélyi kincs

s csak lélegezz,
nem tudhatod, mit hív majd
a napfény elő

Mekkora tanulási folyamat.

"Aki nem kockáztat, nem haladhat, az a férfi, aki nem kockáztat nem juthat el Óperencián túlra, nem fedezheti fel a kardját, nem kérheti meg a királylány kezét, hanem csak vándor, aki még az életéért vacog, ha elindult már egyáltalán a sűrű sötét erdőbe bele, a pogácsával. A nő másrészt hiába bölcs, csak boszorkány, míg az okosságát élvezi, érezteti, fitogtatja, amíg magáért használja, vagy amazon, ha az erejét, a kettő ugyanaz. E szerepeket el kell hagyni, tehát kockáztatni az életet, hogy a Király és a Királynő, hogy a boldogság és bőség megszülessen."

Ide mentem:

"Kifogyóban az égi porcukor,
Eltűnnek gyerekkorunk
cukormázas dombtetői."(P.L.)

Azt hiszem, ha bármit helyrehozhatnék kapcsolatokban, akkor nem írásban, hanem szóban és találkozásban kommunikálnék sokat. Az írás mindig valamilyen arcú művé formázódik, és csak ha éppen ez az önkifejezés eszköze, akkor tükröz jól, vagy talán még akkor is ferde tükör. Közöl, de az egészet nem adja vissza. Az embernek nem írásban kell találkoznia a másik emberrel. Fontos a közelsége, a hangja, az illata, a lénye, a pillantása, a gesztusai..Minden, ami a szavakon túl őt tükrözi. Túl nagyrabecsültem a leírt szót, ami a maga helyén remek tükör, de az élet gazdagabb. Elvesztettem egy embert. Éjszakánként nagy ijedtségre ébredek. Nem hiszem el.
De már medreket keresek a figyelmemnek, és elmúlik a fájdalom, csak figyelmeztetem magam: beszélni, személyesen találkozni, megismerni! Az írás kevés. Hatalmas tükre csak tanu, nem pótolja a valóságot, ami nem írásban zajlik. Az írás csak jelez, palackba helyezett üzenet. Nem Te vagy és nem Ő az. 
Megvan a helye, de nem Te vagy.

Haiku kísérletek

tévedéseim
faragnivaló anyag,
figyelmem éles

látni tanul most
egyre finomabb szemmel
csillagszív a cél

"– Mi pompásabb az aranynál? – kérdezte a király.
– A fény – válaszolta a kígyó.
– Mi üdítőbb a fénynél? – kérdezte amaz.
– A beszélgetés – hangzott a válasz. "

..

A népmese képes beszédben, szimbólumokban, felfejteni való kódokban szól a nőiségről,de ami talán még fontosabb, hogy tud valamit a párkapcsolatról. Annak az embernek, aki társad , a Táltosa ugyanannyi lábon jár mint a te Táltosod. Vagyis legalább annyira értelmes, lelkileg elég erős hozzád, tud olyan bölcs lenni és úgy akarni, vagy nem akarni, ahogyan te.Teremteni, ahogyan te. A párkapcsolatban a két fél egyenlő, mégha nem is rendelkeznek hasonló információhalmazzal,..., de hasonló élességű képességekkel igen. Tehát értenie, éreznie kell az árnyalatokat, amiket te látsz és nem félnie a döntéseidtől, mert hasonló varázserővel, táltoshatalommal rendelkezik ő is, a döntéseken változtatni tud, vagy kiegészíteni őket.
Azt a társat találja hát meg mindenki, akihez elég erős, s aki elég erős hozzá. És ereje nyitottságában, hitében, céljaiban és cselekvőképességében is megmutatkozik..., értelmi és érzelmi érettségében is. Abban, hogy tudja építeni a kapcsolatot, és a hibákat ki tudja javítani, ha kell. Bátor, ahogyan te is. És képes látni, ahogyan te is. El tudja fogadni, hogy bizonyos helyzetekben egyik, más helyzetekben a másik ember okosabb. És tudja, hogy minden döntésben ugyanakkora szerep jut neki, és nem ijed meg ettől..., mert legalább olyan erősszívű mint te.
És ne legyen mindez elvárás mégsem senki fia felé. Mindenkinek van társa valahol a maga Táltosa szerint, akivel létrejöhet a valódi kommunikáció, a beszélgetés, ahol a tapasztalatok őszintén, büntetlenül és játszmák nélkül megoszthatóak, mert lényegük szerint csak a megismerést szolgálják.

"– Mi pompásabb az aranynál? – kérdezte a király.
– A fény – válaszolta a kígyó.
– Mi üdítőbb a fénynél? – kérdezte amaz.
– A beszélgetés – hangzott a válasz. "
(Goethe: A zöld kígyó és a Szép Liliom)

Beavatás. Így tanítja tündér keresztanyja Tündér Juliskát A táltoskanca és a libapásztorlány c. mesében.

"Légy büszke, viselj hét szépséget, és legyen hétféle tudományod: az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, a második szépséged a szemed ragyogása, a harmadik szépséged az arcod tündöklése, a negyedik szépséged a beszéded hatalma, az ötödik szépséged a termeted sudársága, a hatodik a szerelem szépsége, a hetedik a boldogságod szépsége. Hét ország királyfia kérjen meg tégedet, és hét ország felett hatalmad legyen. Mindezek a szépségeid a tizennyolcadik korod után váljanak hasznodra. Legyen hét tudományod: első legyen a varázslás. Úgy önmagadat, mint az állatokat tudjad elvarázsolni; második legyen a táltos fogalom; harmadik legyen a szíved érzete; hogy érezzél meg mindent; negyedik legyen, hogy tudjál parancsolni embernek és állatnak; ötödik legyen, hogy tudjál uralkodni minden boszorkány hatalmán; hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnár libád legyen a te táltos paripád; a hetedik tudományod legyen, hogy minden hajnalban a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél. Tizennyolc éves korodban ahhoz a legényhez menj férjhez, akinek a paripája olyan táltos legyen, mint a tiéd. Azt a paripát arról fogod megismerni, hogy hétszín szőre lesz és hét lába, akárcsak a tiédnek. És csak annak adhatod oda a kezedet, a te szerelmedből."

Néha rohanok és rohannak velem, vagy fordítva gyorsan követni kell gyors elvárásokat: gyorsan dönteni, gyorsan szeretni, gyorsan felismerni, gyorsan melléállni... S közben az érzések saját ritmusban, lassan eresztenek bennem gyökeret, és lassan kezdem látni a másik embert, és lassan, de biztosan kivirágzik a bizalom, és szeretni kezd bennem Valaki. Lassubb vagyok magamnál, lassubb az elvárásoknál, de mélyebbek a gyökerek. S ha valakinek türelme van ehhez a sajátritmusú érlelődéshez megismerheti a virágát is ennek a különös, öntörvényű növénynek, aki nem a világ ritmusa szerint lát és szeret. De lát és szeret.

Haiku

Hiányod saját
keskeny utamra terel,
kérlelhetetlen

Reggeli Vízöntő ihlette gondolat - tánc az Uránusszal

Van, hogy az ember leánya nem akar különösebb szabadságjogokat a szabadságának, hanem kötődni szeretne. Azt hiszem ez mélyen emberi igény. A szabadságféltés csak ott jelenik meg, ahol nincs szabadság s ez torzítja a személyiséget.
Talán az a lényegesebb kérdés, mit szeretne szabadon megélni az ember? Van, hogy az odatartozást, és ez nagyobb szabadság, mint a kötetlenség, ha ezt szeretném és erre repülök, ha ennek látom értékét, ha ez hoz kiteljesedést.

Ma reggeli gondolat: 
Az Szép számomra, ami Igaz. Az igazság kimondásában van valamiféle bátorság és tisztelet. Merem vállalni, amit gondolok és méltónak tartom a másik embert, hogy hallhassa. Nem védem az Igazságtól sem magam sem őt. Csak az igazság gyógyít.
Tegnapelőtt összecsaptam egy emberrel. De nem lett belőle rombolás és harag, mert nem volt benne egoizmus, csak tiszta visszajelzés. Az igazság gyógyít és segít helyén kezelni a dolgokat. Hejj! :)
Üdvözlet a Világnak a fedélzetről! :)

Itt és most...

Összenevettünk a beavató mesélői szövegen: "A főhőst újfajta életérzés fogta el: megnőtt az önbizalma.":)
- Az mi?- kérdezett rá a legényke, mert ő ebből nem épít gondot.

Most jól vagyunk a magunk rejtettebb fa-birodalmában.

Kilépés a gyermek státuszból

Ma ezer dolgot oldok meg. Az, hogy megoszthatatlan ez az egész tapasztalat egyszerre tölt el szomorúsággal és erővel.
Örülök, hogy nem kell kompromisszumot kötnöm nap mint nap egy figyelmetlen kapcsolatban. Van erőm nemet mondani, ha nem hiszek valamiben: pl. egy kapcsolatlehetőségben ( közben minden együttérzésem azé, aki velem kísérletezne). Ki vagyok szolgáltatva a saját lelkesedéseimnek, rajongásaimnak. És szomorúvá tesz, hogy az, amit én viszek, noha én elbírom, ijesztő lehet egy ember fiának.

Egy önállósodás kísérlete zajlik. Egyedül oldom meg legkisebb átiratását, beszélek tanítóval, pszichológussal, igazgatóval, elküldöm sítáborba a középsőt és összenevetek a jó humorú serdülőmmel az élet dolgai felett, amit ő is most fedez fel. Közben újraindítom az áramszünet miatt süketen zúgó hidrofort, átkapcsolom a másik kutamra, kiengedem belőle a levegőt, hagyom a nyomást nőni a megfelelő pontig , lám él az én kezem alatt is. Letehetem a csavarhúzót:) . Büszke vagyok rá, hogy használni tudom. :) És meggyújtom a cserépkályhában a tüzet és ég az én kezem alatt is. Nem kapaszkodom senkibe, hogy megoldja helyettem a dolgainkat, ha meg tudom oldani magam is. És segítséget tudok kérni, ha mégsem.
Fél éve az önállóságom tapasztalom, és akkor leginkább, ha nem álmodozom.
És saját rendet teremtek a saját házikóban, vagy saját rendetlenséget, mikor ez nem megy. (A rendet tanulom.) Még jó tapasztalni ezt a fajta alkotást, letisztulást és teremtődést. És néha már jó volna megosztani ezt a gazdagságot és életörömet és a felfedezéseket.

Az "én" "átmenetileg, átalakítás miatt zárva, hogy felismerhesse újra önmagát."( idézet Ji Kingből)

Újszülötten :)

Megadatott, hogy új életünk legyen egy falucska közepén, ami egyszerre a széle is a Világnak. Mintha tenyerén hordozna Isten.
Öröm kilépni a hóba és követni a nyomokat, öröm az erdővel találkozni. Megszünt minden félelem.
Öröm emberekkel találkozni. Még ha szavakkal indítanak is nagy hadjáratot, öröm a jól megfogalmazott írás, és lehet hogy a súlyos mondanivalók mellett a hangok színére figyelek és arra, hogy a másik is Ember . És milyen gyönyörű: szólni lehet és világokat felfedezni...
És közben gyerekeknek játszom a színpadon. Öröm a gesztusokba és helyzetekbe belebújni és megmutatni : ilyenek és ekkorák is vagyunk..., és magamban felszínrehozni minden gyarlóságot és nagyszerűséget..

Partea superioară a formularului

A hétvége nagy beszélgetései a párkapcsolat körül is forogtak. És fontosnak tartom elmondani, leírni, amit elvált emberek nekem nem mondtak el, mert az ember sokszor önigazolásokat keres a megoldásaira, hogy a válás nagy válsággal jár. Akkor is nagy válság, ha olyan művészien, barátsággal, türelemmel, békére törekedve van megoldva, ahogyan mi csináltuk. Törés, útkeresés, fájdalom , bizonytalanság, és annyiszoros a bűntudat, ahány gyermeked van , sőt még eggyel több, ha nem közömbös, hogy boldogul-e, boldog-e az a másik ember, aki társad volt tizenöt évig. És mindezen túl ott a "mi lesz ezután?" kérdése. És ott az a féligfelépített "várkastély", a volt-kapcsolat, amibe annyi felismerés , figyelem, fájdalom és öröm is épült, s ami tovább már nem épülhet... Ha jó volt a döntés akkor is nagy válság. Ha fejed fölött tartva, mint valami mindenféleszínű víz fölött kimenekítetted a gyermekeid, és sikerült egyensúlyban és ébernek maradnod, hogy az ő egyensúlyukat is megőrizhesd, akkor is nagy válság.
Mi már úton vagyunk, és körvonalazódott és megszületett az új fészek és új élet. És mindezekkel együtt azt tanácsolnám mindenkinek, hogy felelősen váljon, mert az igazi kihívás valójában kapcsolódni megtanulni. Ez az , amit nem tudunk, ez az a művészet, amibe emiatt fájdalmak és válások útján avatódunk be, míg minden akadályt elsöprünk a saját áradni akaró figyelmünk és szeretetünk elől. Iszonyatos, kockázatos tudatosodási út!

Patka Ildikó

január 20. · 

A megfelelő...

Annyit kell csíszolódni, míg az ember a megfelelő döntéseket meg tudja hozni és a megfelelő helyre, a megfelelő munkára, a megfelelő emberre rátalál. ( Vagy megadja az esélyt, hogy megfelelővé alakulhasson azzal, hogy időt és figyelmet szán neki és saját magának.) Köszönet minden nem-megfelelő és minden mégis-megfelelő élménynek a terelgetést és tanítást önmagamról. Nélkülük nem tudnám, ki az az Én, aki dönt. Körvonalaznak engem...és lassan ráismerek.
(De milyen lassan :) , ezer tapasztalatba belevon az élet szerelme, akkor is ha igyekszel jól dönteni.)

Ma reggeli kép :

Öt óra. Az északi szél csapkodja a lengő faajtót. Röpke pillanatig gondolkodom rajta, hogy felkeljek-e. Olyan elemi erővel süvít, hogy szinte irracionálisnak tűnik felkelni, bent béke van, de aztán mégiscsak kilépek.
Hatalmas erővel ver a szél, és én most örülök neki. Ettől olyan lesz mint egy különös játékot játszó óriás.

Néha kardot rántok a felismert igazságért, és aztán megbánom. Miért ne legyen mindenkinek a maga igazsága szerint, hiszen azt használva építi magát? De aztán újra fellobban bennem valami: nem lehet, hogy ne ismerjék fel, hűnek kell lennem a felismeréseimhez, hidat kell vernem a dolgok értelméhez..., különben hiába vagyok itt. És egoizmust építek, a másikét, ha miközben figyelek rá és értem az érveit, meggyőződés nélkül elismerek. 
El tudom fogadni a tanítást bárkitől, ha belső igazságszenzorom rábólint...Ha pedig nem, akkor megkeresem azt a pontot, ahol hidat kell verni a két látásmód közé... Nincs ebben egoizmus, inkább egy mélységes igény: átvilágítani, megérteni. És hűség a felismerthez mindaddig amíg nem alakul át a látásom. Saját fejemmel gondolkodom, de kilátok belőle. Megdöbbent, ha nem értik és nem találom a hidakat egymás felé, ahol átjárás volna egymás világosságához.
Úgy harcolok a felismerésekért néha mint, aki az értelmet akarja átvinni a túlsó parta, de nem magamért, hanem azért, ami tisztán élni segít, a dolgok mélyén meghúzódó tiszta rendért, törvényszerűségért..... Nekem a győzelem nem öröm, ha más veszteségével jár, mert így értelmetlen a cél. Van, hogy ezért nem vitatkozom tovább, legyen másé az utolsó szó. És van eset, hogy éppen ezért tartok ki mégis a felismeréseim mellett konokul és szomorúan, mert nem tehetek másként a magam világossága szerint...
De legyen mindenkinek igazsága szerint, csak ne higyje , hogy az az egyetlen lehetséges látásmód, és hogy az az egyetlen helyes...A dolgok mindenkiben egy kicsit másként rendeződnek. És ott van jogunk bármit is mondani, ahol a magunk felismerései mellett látjuk és értjük ítélet nélkül világosan a másikat is. Látjuk és értjük a kettő között a hidat is.

Újra és újra feltámad bennem a vágy kilépni az okos emberek rólam alkotott képeiből. Ember vagyok s mint mindenki több is kevesebb is annál, mint aminek látszom.
Talán a legnagyobb szivesség, amit embernek tehetünk, hogy ha nem kér belőle, akkor nem alkotunk képet róla, lehessen az , akinek tapasztalja magát. Vagy inkább az a szivesség, ha mégis képet alkotnak rólunk, hogy megtapasztaljuk határtalanságunkat, azt ahol kilógunk a képből? Hogy észrevétlenül kisurranhassunk a keretből, ahova egy elme berakott minket nem véve arról tudomást, hogy élünk és olyanok vagyunk mint a folyó, vagy mint az erdő. Ma ilyen, holnap talán más, ha másik oldalunkat világítja meg a Nap. Mekkora mosollyal nézhetünk vissza a keretre, és nevethetünk vissza az emberre, aki a képet megalkotta egy váratlanul felbukkanó ismeretlen táj közepéről.

Képet alkotott rólam és elment.
Aki el akar menni azt engedd, aki jönni szeretne azt pedig fogadd. -Olvasom ma a bölcsességet.
Hát menj képekben bővelkedő, s jöjj te ki határtalanságom is tapasztalod.

"Az ember saját magát neveli az önbizalom segítségével..."(Legyetek jók, ha tudtok... -film)

Részlet egyik meseregényünkből

"...Rádöbbent, hogy az élethez nem csupán levegő, víz, meleg, fény, táplálék és időérzékelés szükségeltetik. Dehát miért sopánkodik már megint? Mi kell még ezen is túl az élethez?
A többi ember éltet bennünket.
Erre jött rá.
Hogy a többiek éltetnek bennünket.(...)
Tóbiás társ után kutatott...
(Rájött hogy az emberekhez egy művön keresztül is kapcsolódhat.)
A levegőn, a vízen és a többi ezen-azon túl szüksége van valami műre is. Újabb palettát készített a barlang egyik sarkában. (...) Attól a naptól fogva Tóbiás a művének szentelte magát.
A barlang falára elkezdte ráfesteni az általa ismert világot.
A fát festette meg.
A mű úgy épült az orchidea köré, mint egy nagy rózsaablak. Több tucat jelenet, tájak, arcképek, egymást fedve vagy keresztezve.(...)"

(Timothee de Fombelle: Ágrólszakadt Tóbiás)

"Időnként már egyedül is jó és az is igaz közben, hogy vágyom megosztani valakivel az életem. De most választásaimban magamhoz hű maradok."(Idézet egy barátomtól)

Valaki ezt mondta:
-Úgy otthon ez a kicsi ház, hogy nem akarja különösebben az otthonosság hangulatát kelteni mégis az.
Micsoda nagyszerű visszajelzés. Folyamatosan szokjuk a kicsi új, külön birodalmat, ami már a sajátunk.
Kezdő színészként úgy tettünk otthonossá egy teret, hogy végigsimogattuk a falait.
Remélem mi is és még sok ember jól érzi majd itt magát.
Legyen Otthon!

Hozzáállásom a világ dolgaihoz alapvetően szelíd és nyitott. Meglep, mikor előítéletekkel fordulnak felém ismeretlenül. Ilyenkor megpróbálom szétbontani a látszatokat, projekciókat s belebonyolódom alaposan maya fátylaiba. Szeressetek, nem vagyok ellenség !

Szeretek.