2o13 szeptember

Varrnak a fiacskáim.
...mert én is varrok éppen, hejj! hajj!
Új a tapasztalat, Zoltánka a sün jelét kapta az óvodában, én hímezem rá a zsákocskájára.
-Sün vagyok, de madár leszek! Madarat is varrj! - és tényleg Zoltánka először a madarakat vette észre, sokkal élesebb szemmel mint bárki más, amikor nagy sétákra indultunk. Igy a mi sünink feje fölött két kék koronás madár is repül (ő választotta a szinüket, nagyon örvendett nekik ), mellette pedig piros alma, hogy a földi szükségletek se maradjanak figyelmen kívül.

Péter monogrammos zsebkendőt varr Zoltánnak, mert ezt kérte az óvónéni, bár a monogramm nem felismerhető, viszont sok szép szines cérnával varrja körbe (közben dúdolgat: varrok én!, varrok én!:))
Én is monogrammot varrok ezután.
Zoltánka pedig jól összevart egy szövetet, eltörte a tűt, igy a cérna végére végül bogot kötöttünk, és elégedetten befejezte varró pályafutását egyenlőre a mai napra. S közben énekelget ő is.