Mese a Kerek Domb Óriásáról

A legújabb mesém a Kerek Dombról és Zoltánkáról szól hozzá hasonló gyerekeknek és hozzám hasonló felnőtteknek , és persze mindenkinek szeretettel!
Zoltánka beteg, ahogy ő fogalmaz: lehet, hogy "himlő-járatban" (járványban) van.

"Mese, mese, móka" : a Kerek Dombról és az Óriásról...

 
Másztál-e meg már magas dombokat? Magas hegyeket?
Az a kisfiú , akiről mesélek, gyakran megmászott egy magas Kerek Dombot, és bizony nem volt könnyű dolga. Amíg meg nem tudta a domb titkát, amit kevesen ismernek, addig bizony folyton nyafogott, hogy fáj a lába, elfáradt, ölben akar menni..., nem bírja! Anya pedig megsajnálta és úgy döntött, hogy elmeséli a domb varázslatának történetét, hátha ez megkönnyíti a felfele vezető utat. Mert valamikor Kolozsvár környékén óriások éltek. És a Kerek Domb alatt is egy kisebb óriás alszik...Lenn az alján , a lábújjánál még nem is gondolná az ember, de fent a feje búbján ha meghallgatod a szelet, olyan mintha egy hatalmas lélegzés lenne.
Ez az óriás, akiről mesélek egy játékos óriás fiú volt, még nem éppen felnőtt , abban az időben, mikor még a fák is a felhők fölé értek és jó sokat kellett szaladnia a mókusnak míg a tetejükbe ért.
Sok óriás élt akkoriban itt, egész királyságuk volt. A föld még fiatal volt, ezerféle állat élt rajta, és egyetlen szigorú törvénye volt ennek az óriásországnak, ahol a hatalmas erejűek éltek. Senkit sem volt szabad bántani. Elképzelheted milyen nehéz volt betartani, hiszen karjaikban, lábukban, hangjukban még pillantásukban is hatalmas erő lakozott. Ha megszóllalt egy óriás nagyon vigyáznia kellett, hogy kicsit csendesebben szóljon különben szélviharnak és mennydörgésnek hallották a körülötte élő kicsik , az emberek és az állatok. Milyen nehéz dolga volt annak az óriásnak, aki szépen tudott énekelni, de a kicsikre való tekintettel, hogy azok meg ne süketüljenek, csak nagyon finoman szabadott hangot kiadnia. De az óriások olyan jószívűek voltak, hogy megtanultak nagyon finoman szólni és énekelni. És a kicsi ember ilyenkor csak annyit hallott mintha az ég vagy a szél énekelne valami csodálatos visszhangos hangon. És megtanultak nagyon finoman lépni, még egy hangyácskát sem tapostak el nemhogy embert vagy állatot. Úgy jártak keltek ezek a mi óriásaink kecsesen és finoman, és az emberek csak nagyon ritkán vették észre őket.. Óriás erejükkel ide-oda várkastélyt emeltek , betáncolták a világot, esőfelhőket küldtek oda ahol esőre volt szükség, elseperték a felhőket onnan ahol napsütésre volt szükség. Nagyon vigyáztak az egész világra.
Hanem született egy óriás fiú , akiről lepergett a tanítás. Semmi kedve nem volt az egyetlen törvényt betartani. Érezte, hogy óriás ereje van, nagyot kacagott, kiáltozott, élvezte a saját hangját, mert ettől körülötte az emberek falvaiban földrengés támad. (Megfigyelheted, hogy ha te óriásit kiáltasz, akkor is befogják a fülüket az emberek, de ez sokkal rosszabb volt).
Sohasem nézte meg hová lép ez a fiú, nem figyelt sem emberre , sem állatra, sem növényre, pedig azok is ott éltek mellette finom erejükkel. Ha féktelen kedve volt ide-oda dobálta a felhőket,mint a labdát, mindent összezavart. És ha megjelent a látóhatáron, ember, állat menekült. Csak szegény növények nem tudtak elmenni, mikor hatalmas lábaival rájuk taposott. Ha túl nagy erejét valaki így elereszti, akkor bizony nagy bajt okozhat. Így történt aztán , hogy szertelen dalolászás közepette a nádasok széléhez ért az óriás fiú. Mivel sok forrás van a Kerek Domb alatt, ma is láthatsz itt-ott rajta vízivó nádasokat, amik réges-régen sokkal nagyobbak voltak.
Ennek a nádrengetegnek a közepén éldegélt a bűvös-bájos nádi boszorkány. Az óriás fiú hogy hogynem éppen magasraemelte a lábát és egyenesen a nádrengeteg közepébe taposott a nádi boszorka kunyhójára. Megmérgelődött a boszorkány, fekete hajának minden szála az égnek állt és varázsolni kezdett:
-Ha nem tudtad jóra használni az erődet, óriások fia, legyen átkozott minden óriás, aludjon el ültében és álltában, mozogni ne tudjon!
Így történt, hogy megállt az élet Óriásországban. Mindenki elaludt ott ahol volt. Belepte őket a föld, a fű, az erdő. Később falvak és városok épültek rájuk. És az emberek elfelejtették az óriások birodalmát.
De te ha felérsz egy hegytetőre, hallhatod milyen különös hangja van a szélnek, az erdőkben is hallani néha, vagy a csillagos ég alatt este mintha messziről, nagyon messziről egy óriás dalolna, lehet hogy álmában énekel.
Ezért vigyázz te is, hiszen óriás vagy egy hangya számára. Vigyázz és élj okosan az erőddel!
A kisfiú, aki a Kerekdombon lakik már tudja kire gondoljon, ha elfáradnak dombmászás közben a lábai. Ő is egyre erősebb, edzettebb, és egyre okosabb lesz.

Bak Sára illusztrácija