2o14 Peti világgá megy

Petike tegnap úgy döntött elmegy világgá. Láttam, hogy komolyan gondolja, mert teszteli az érzéseimet, az erőmet, s hogy eléggé szeretem-e, hogy visszatartsam, mégha időnként hajmeresztő dolgokkal is teszi próbára a türelmem. És láttam rajta az elhatározást, hogy egyébként hiába is akarnám visszatartani.
Becsomagoltam hát a szalonnát , kenyeret, egy kést (elmagyaráztam, hogyan bánjon vele, és megegyeztünk, hogy lehet az övé.)
- Ez az egyesszámú terv, anya! -mondta kicsit bizonytalanul,- de gondolkodom a kettesen, lehet hogy visszafordulok!
-Rendben!
Mikor látta, hogy nem tartóztatom, megmakacsolta magát!
-Mégis megyek! Döntöttem!- húzta össze a szemöldökét, nagyon komolyak és súlyosak lettek a szavai.
Én közben belülről remegtem, mert tudom, hogy valószínüleg egyszer el fog menni. És azt is ,hogy nem most van az ideje. Jól ráijjesztettem hát!
- Menj csak, Petike, de nagyon vigyázz, mert vannak veszélyes emberek is az úton, akik elrabolhatják az ilyen szép, egészséges kisfiúkat, mint te vagy. Légy résen! Egy gyereknek még nem könnyű megvédeni magát a világban! - közben lelkiismertfurdalásom volt: nem a bizalmát kellene erősítenem?
- Ha felfele indulok a dombon, akkor is találkozhatok ilyen emberekkel?
- Bárhol!
-Anya, lehet, hogy kettes terv lesz érvényes, még meggondolom.
- Döntöttem! -mondta újra súlyosan. -Megyek!

Aztán odabújt hozzám és nevetett:
-Vicceltem anya! Ez volt a hármas terv. Érted maradok!
Én megkönnyebbültem, ő pedig szalonnát s kenyeret falatozott a fürdőszoba semleges területén a saját késével.