Nagyon nehezen másszuk meg a Kerekdombot az óvodából hazafelé. Ilyenkor kell a mese. El is képzeljük , hogy egy alvó óriás pocakján lépkedünk éppen. De Zoltánka realista:
-Te azt hiszed, hogy mesében élünk?
-Miért, te nem hiszed?
-Ha mesében élünk, ki mozgat minket? -ez bizony bábosnak való kérdés és bábosfióka-perspektíva.
-Hát a jó isten...
-Tudd meg, hogy mi a jó isten gyermekei vagyunk, csak elszakadtunk tőle, és lejöttünk ide szerencsét próbálni! Nem mesében élünk!
Mire Zoltánka kifejtette határozott, felvilágosító célzatú véleményét a dolgok állásáról már el is értük az Óriás feje búbját.
Innen már csak lefele vezet út. Haza érkeztünk.
Innen már csak lefele vezet út. Haza érkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése