Ma reggel a fáinkkal ismerkedünk.
-Én nagyon szeretem a fákat! A fák is szeretnek engem. - mondja Zoltánka.
- Ha mesélsz nekik, felismernek.
-Megsimogattam a fát és azt mondtam neki: szia!
Fel szabad mászni rájuk?
-Miért ne?
-Akkor felmászom az egyik levelükre! -nevet, mert a realitásérzéke csiklandozza, de azért kimegy újra.
Petike is követi, megfigyeli a cseresznyefát, amelyik éppen új hajtásokat engedett a beteg elhalt ágak helyett.
Két ága összenőtt.
-Nahát, ez csoda!
Így aztán a cseresznyefa ma nagy figyelemnek örvendhetett. És ugyanígy a diófa, a birsalmafa, a szilvafa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése