Ma megoldottam egy hasonlóságról szóló hetedikes matematikafeladatot Zsófival. Nagyon büszke vagyok magamra. Zsófi tudta a tételeket, én pedig erősen és következetesen tudtam figyelni, és haláltmegvető bátorsággal beleereszkedtem és végiggondoltam a feladatot . Így megvilágosodtunk, pedig a hasonlóságról már fogalmam sincs, azt hittem teljesen kitörlődött minden a fejemből. De megmaradt mégis a matematikai gondolkodás valamiféle eszenciája..
Olyan volt mintha rejtett tehetségemet fedeztem volna fel, és számomra is meglepetésszerűen megszóllalt volna a kezemben a hegedű.
Zsófi pedig matematikaversenyen vett részt ezután. Nagyon nehéz tételeket kapott, sokat dolgozott és a végére elfáradt, teljesen kikapcsolt a megoldókészsége. De felébredt benne az improvizációskészség, így ügyesen tippelt.
Hát ehhez is bátorság kell, mint az életben mindenhez. Nem adta fel, a ráérzésnek is esélyt adott! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése