A páva

           A kislány és a kisfiú már tudták, hogy vannak a világnak érthetetlen szépségei.

Ilyen például a páva madár. A pávaleány egyszerű és szerény, fehéres szürke, alig színezett tollakkal. De a fiú királyi szép, szines farktollai csakúgy pompáznak, magasra emeli szépséges bóbitás fejét, amin jól látható a királyi korona nyoma. Ide is rajzoljuk, hogy jól láthasd.

Mert valamikor bizony király volt ez a gyönyörű madár. Minden újján arany gyűrű csillogott, és egész Türkiz ország az ő parancsait leste. Hatalma kiterjedt mindenre a kék ég alatt, madarakra , állatokra, szélre,fára, vizre, és a zöld fűre is.

De bizony büszke is volt ez a király. Elhatározta, hogy csak a világ legszebb leányát veszi el feleségül, aki olyan ragyogó mint ő.

El is indult világgá, hogy megkeresse. A világ összes várkastélyát bejárta fényes kiséretével. De egyetlen várkisasszony sem volt számára elég ragyogó, mert amikor tükörbe nézett teljesen elkápráztatta saját szépsége, fensége.

-Hiszen ilyen gyönyörű és hatalmas, mint én nincs is még egy a világon.! –Kivonta hosszú, pompázatos kardját, mert igy még erősebbnek, még vitézebbnek látta magát. A tükörkép pedig fenséges pózban mosolygott vissza rá.

Egyszer aztán csapdába esett, mert járván-kelvén a világban Tündérországba is eltalált.

Ez  egy olyan rejtett ország, ahova nem mindenkinek van bejárása, nem mindenki számára nyilik meg láthatatlan kapuja. Türkiz ország királya sem vette igazán észre, mikor, hogyan sétált át azon a kapun, de egyszercsak ott volt a gyönyörű elvarázsolt földön. Előtte szikrázó gyémántpalota, amelynek ajtaját hétfejű sárkány őrizte. S bár most először harcolt fényes kardjával, nem hiába edzette erejét palotája vivó termeiben, mert legyőzte a rátámadó fenevadat, besétált a palotába.

A bölcs Tündérkirály tudta mi lakik Türkiz király kevély szivében, tudta, hogy csak saját szépsége tudja elkápráztatni, és semmiképpen sem akarta megmutatni neki egyetlen leányát, akit mindenkinél jobban szeretett. Hanem szolgálóleányait vonultatta fel előtte pompázatos ruhákban. Türkiz király ámult-bámult, hiszen ez a ragyogás még az ő országának fényét is meghaladta. Elhatározta, hogy nem dönt azonnal, melyiket is kérje feleségül, hanem ott marad egy-két napig, jól megfontolja ki legyen élete párja.

Hanem már első nap furcsa dolog történt vele. Kora hajnalban lent sétált a palota kertjének aranyvirágai között, amikor megpillantott egy egyszerű, fehérruhába öltözött, kecses leányt. Ott táncolt a hajnali napsütésben a harmatos füvön, és lába alatt dalra keltek a virágok. Aztán észrevette az ámuló királyt, kedvesen elmosolyodott, és mielőtt még az megszólalhatott volna el is tünt a szeme elől. Türkiz király attól a naptól kezdve türelmetlenül várta a kora reggeli órákat, a táncoló leányt leste, és elfelejtett minden mást…Tudta, hogy nem nyugodhat addig, amig feleségül nem veheti a leányt, de beszélni nem tudott vele, hát előbb csetlő-botló léptekkel, aztán egyre szebben és szebben ő maga is táncolni kezdett Tündérország harmatos füvén. És a lány ámulva állt meg, figyelte a királyi táncot,ami  lassan-lassan elkápráztatta.

De a tündérkirály nem akarta odaadni egyetlen, kedves leányát a kevélyszivű királynak, mégis megesett rajtuk a szive, hiszen nagyon megszerették egymást.

Madárrá változtatta őket. Az egyszerű ruházatú leány-madár fején is ott láthatod a tündérkirálykisasszonynak kijáró korona nyomát. És a pompás öltözékű király, aki kecses táncot magától a tündérlánytól tanult a világ legszebb madarává változott. Tollai szinesek ma is, mintha a kék ég és a zöld fű szineiből keverték volna össze. Azóta is, ezután is csak egymásnak táncolnak mig világ a világ.