Fehér mese

Bak Sára illusztrációja

Tegnap reggel hófehér csipke teritette be a földet. Észrevetted? Ma reggel újra megjelent és kicsipkézte a füveket és a fák levelét. Finom, fehér krisztályból szőtt takaró ez.

Éppen olyan mint, ami a Nagy Fehér király asztalát boritotta.

Réges-régen élt a nagy fehér király csillogó, tiszta,  hófehér alabástrom palotában egy nagy zöld rét közepén. A fehér palota hatalmas ablakaiból gyermekek kandikáltak ki, a jó király hét huncut ficskáját lehetett látni ilyenkor. Illetve legtöbbször csak hatot, mert a hetedik mindig elkóborolt valamerre.

Volt a palota mögött egy nádas, mocsaras hely ide bújt a hetedik fiacska, mert itt játszótársra akadt. Kis fekete hajú vidámszemű kislány volt az, a Dühöngő boszorkány legkisebb leánya. Hogyan találtak egymásra? Hát úgy ahogyan csak a gyermekek tudnak.  A kisfiú nem kérdezte ki leánya ő, a kislány pedig nem mondta, de együtt játszva gyakran elkisérte a fiúcskát a palotáig, vonzotta a palota tiszta ragyogása. Legtöbbször szines kövecskéket gyűjtöttek , de volt úgy is, hogy nádkunyhót épitettek, saját kisházat. Ezt a játékot szerették a legjobban.

Egy napon a fehér palota jóságos királynője észrevette a szurtos kislányt, és kedvesen behivta a palota kapujából. Hófehér alabástrom fürdőkádban megfürdette, puha hófehér törülközővel megtörölgette, kifésülte fekete haját , és hófehérbe öltöztette. Megszépül a boszorkány legkisebb leánya, a kicsi királyfi alig hitt a szemének. Szépen kézen fogta, és a hófehér ebédlőbe vezette, ahol finom ebéd vár rájuk a hófehér csipketeritővel leteritett asztalon. Ámult-bámult a kislány és boldogan ült le együtt ebédelni a királyi családdal.

Hanem ekkor elsötétült az ég , kiemelkedett a mocsárból a Dühöngő boszorkány és a leányát kereste.Aggódott is érte, mérges is volt. Kereste- kereste a kislányát, de nem találta sehol. Végül a fehér alabástrom palota hatalmas üvegablakán keresztül megpillantotta . Éktelen haragra lobbant, hiszen ő időtlen idők óta ellenségének tekintette a fehérkirályt. S mert könnyű helyen állt lelkében a düh, olyan dühöngő vihart zúditott a fehér palotára, hogy majd elsodorta.

-Adjátok ki a leányomat!-mennydörögte, de a kislány soha többé nem akart visszamenni mocsárotthonába, menedéket kért a fehér királytól.

Ekkor a boszorkány varázslatot bocsájtott a palotára, ami egyszerre eltünt. Tiszta vizű tó keletkezett a helyén. A tóban pedig gyönyörű, királyi tartású  fehér hattyúk úsztak. De volt közöttük egyetlen fodros szárnyú, fekete tollú hattyú is. A boszorkány kicsi leánya, aki úgy megszerette, hogy soha többet el nem hagyta a királyi családot.

Igy történt. De a kisfiam úgy tudja, és a gyermekeknek hinni lehet, hogy egyszer a fehér király mégis legyőzte a boszorkányt. És a királyi madarak olykor-olykor visszaváltozhatnak emberré, a tó pedig gyönyörű palotává.

Én nem tudhatom, de az biztos hogy a tegnapi fehér kristály-csipketakaró a füveken, ami titokzatos módon ma is megjelent engem mindig a fehér király asztalát boritó csipketeritőre emlékeztet. Ismertek-e olyan szépséges fehér dolgokat, amit a fehér király országában is el tudnátok képzelni?