Az első csillagvirág. Ajándék a Földnek.

Valamikor a világ kezdetén még nem voltak virágok a Földön.

A virágok birodalma  csillagos álmát aludta valahol egy titkokkal teli helyen  az idők méllyén. A mi Földünkön pedig forogtak örvénylettek, táncoltak a vizek.

Van, aki úgy sejti, hogy óriások ereje emelte ki a Földet a Vízből, van aki szerint hatalmas teknősbéka púpos háta tartja.

Egy biztos: Vízanya öléből emelkedett ki. Addig ringatgatta, addig formálgatta, addig simogatta míg egyszercsak úgy érezte készen van. Ekkor nagy erők segítségével gyöngéden kitolta mélységes méllyéből és ott ringatózott ölében a Fölgyermek, az első szárazföld.

Akárhogy is történt, nagy erők dolgoztak itt akkoriban. És egy hatalmas erő Eget teremtett a zsenge Föld fölé, hogy legyen mit néznie az újszülöttnek. Amikor először nevetett fel az égre a FÖLD akkor sütött ki először a Nap odafönt, mint egy óriási, melengető csillagszem.

A földgyermek tágranyílt szemmel bámulta a kék Eget  Nappal és a sziporkázó csillagokat Éjszaka.

- Bárcsak itt lehetnének velem! –gondolta. Bárcsak megismerhetném őket közelebbről!

És amit nagyon sokat néz az ember az után föltámad a vágya is, és ha nem vigyáz ,olyan erős lesz a kívánsága, hogy már másra sem tud gondolni… Igy történt ez a kicsi Földgyermekkel is, másra sem tudott gondolni csak a sziporkázó csillagokra és ezüst fehér fényükre, ami néha mintha közeledne hozzá, néha meg mintha teljesen eltávolodna..

-Anyám, kérte ezerszer a hatalmas erejű Vizet, hívjuk meg hozzánk a csillagokat! – És a víz ragyogó tükröt mutatott a csillagoknak. De azok nem jöttek el hozzájuk! Ott maradtak a távoli Égben. Sirt a Földgyermek, annyira, hogy egészen elöntötte a könnyek áradata. Már az a veszély fenyegetett, hogy újra lesüllyed a vizek méllyére. Hiába szárítgatta a Nap is a könnyeit.

Ekkor az egész Világmindenségnek megesett a szíve rajta. Mert ha igazi nagy tiszta vággyal vágyunk valamire annak valamiképpen teljesednie kell. Egy hatalmas erő végül újra megjelent a Földön és elküldte neki vigasztaló ajándékul a legeslegkisebb csillagot.

Apró magocska burokban érkezett a csillag a szelek szárnyán.. A Földgyermek pedig örömében folyton az ölében hordozta.

Nap simogatta, Víz öntözgette, Föld melengette, mígnem a magocskából ezüsthagymácska nem fejlődött, az ezüsthagymácskából pedig gyönyörű fehérszirmú VIRÁG. Az első földi virág, akinek sziporkázó csillagfénye illattá alakult a Liliom volt. Illata pedig szállt, szállt föl újra a csillagos Égig , így hívta le testvéreit a csillagokat.

Megfigyelheted mennyiféle virággal találkozol a Földön. Pontosan annyi csillag költözött le az Égről. És a Liliom illata még ma is egyre hívja őket. És minden egyes tiszta kívánság újabb virágot szül.